Azt hiszem a legjobb pillanatban léptem be az Aradeanca rajongói csoportjába. Ha egy kedves gyűjtő ismerősöm(köszi Dávid!) nem posztol egy képet ebből a csoportból, nem is tudom meg, hogy léteznek. Pedig mennyire egyértelmű a nevük: FANII ARADENCELOR, az Aradeanca játékok rajongói.
Szóval beléptem és beszippantott a csoport. Azóta a gyüjtőköröm leszűkült a régi aradi babákra és játékokra.
Sosem gondoltam volna, hogy Romániában ekkora kultusza van az Aradeanca babák és figurák gyűjtésének. Jobban belegondolva, ez teljesen normális, hiszen ott is élnek lelkes emberek, mint itt, akik a saját országuk játékait gyűjtik.
Eddig azt hittem, hogy ha román játékok után szeretnék tudakozódni, akkor csak Cristian Dumitru mérnökhöz, magángyűjtőhöz fordulhatok, aki hatalmas, több mint 12 000 darabot számláló román kiadású játék gyűjteménnyel rendelkezik. Vele még nem sikerült találkoznom, ezért csak az interneten keresztül kísérem figyelemmel, hogyan gyarapodik a gyűjteménye. Már nagyon vágyom hogy kiadja a román játékok történetéről írt könyvét.
A gyűjteménye egy részét tematikus időszaki kiállítások keretében körbeutaztatja az országban. Most éppen Iași-ban van egy kiállítása.
Itt van a játékgyűjtemény honlapja
Muzeul Jucariilor
Rajta kívül is van pár lelkes ember, aki román játékokat gyűjt.
Itt van például a Aradeanca rajongói csoport!
Aki nem tudná, az Aradeanca gyár , ahogy a nevében is benne van, az aradi játékbabagyárat takarja. Leghíresebb termékei a 55-60-75 cm magas játékbabák, amiket annak idején nem volt könnyű beszerezni, mert a termelés 80%-a exportra ment. A maradék 20% pedig hazai piacra. Én és a nővérem karácsonyra kaptunk ilyen nagy babát, év közben nem igazán kaptunk ilyen nagy ajándékot, kivéve ha születésnapunk volt. A nagy játékbabák mellett kisebb méretű gumiból készült állat, ember és figurákat is árultak, illetve textillel kombinált csecsemő babájuk is volt.
Olyan érzés volt belecsöppenni a rajongói csoportba, mint amikor 8 évesen először elmentem Budapesten a Vidámparkba. Csupa Hű meg Ha. Rengetegen vannak benne, sokan kereskednek babákkal, figurákkal, még többen gyűjtenek. Az adminok babajavító videókat, fotókat tesznek fel, amiért nem tudok elég hálás lenni. A többiek napi szinten posztolják a szebbnél szebb baba fotókat. Ha kérdezel valamit, akkor legalább hárman válaszolnak és használható infókat osztanak meg.
Persze mindezt románul. Vannak a csoportban magyarok is, de a közös nyelv a román. Örülök annak, hogy gyerekként ha nem is tökéletesen, de megtanultam románul. Hiszen a Pártiumban, ahol születtem, magyarok, románok együtt élnek. Napi szinten eddig nem használtam a nyelvet, hiszen itt Magyarországon nincs rá szükség. De most, minden nap tanulok valami új szót. Ennek legalább annyira örülök, mint amikor egy új angol szót megtanulok.
Az aradi gyár történetéről például szinte csak román nyelven lehet olvasni.
Ha lehetőséged van arra, hogy az anyanyelveden kívül egy másik nyelvet is megtanúlj, ne hagyd kárba veszni. Használd, beszélj, olvass rajta minden nap!
Most pedig eme rövid kitérő után, térjünk rá a könyvre.
MU
ZEUL
JUCARIILOR
vagyis összeolvasva MUZEUL JUCARIILOR, vagyis Játékmúzeum
A ZEU szó románul Istent jelent, a Mu hangutánzó szó, a könyvben azt mondja az egyik szereplő, hogy a tehén mondja MÚ! (magyarul is ezt a szót használjuk) Magyarul tehát így hangzik:
MU
A JÁTÉKOK
ISTENE
A magánkiadásban megjelent könyvet az egyik Aradeanca játékgyűjtő,
OVIDIU DAN PAIUS írta.
Ez már a második könyve, amit gyerekeknek írt.
Amikor meghozta a postás, esett le nekem , hogy jesszus, ez egy mese! Vajon érteni fogom az egészet? Mármint hogy végig szótárazni fogok-e, vagy sem? Csak az első 3 oldalnál voltak idegen kifejezések, aztán minden ment símán.
A könyv négy régen elfelejtett játék- egy Cerasel nevű gumiből készült csibész fiúbaba, egy Laura nevű félkarú kislánybaba, egy kerekeken guruló lovacska, akit Luțunak hívnak és egy platós teherautó, Lugojel kalandjait meséli el, a padláson található faládától a Játékok mennyországáig.
A főszereplő egyértelműen Cerasel, akit azért hívnak így, mert az első gazdája ezt a nevet adta neki és a nevét felírta a talpára. Egyébként egy Marcel Strengar fantázianevű gumibaba.
Laura, a mesekönyvből, Ovidiu babája
az Aradeanca gyárban készült
Ő az én Strengarom, de ilyen volt Cerasel is,
szintén Aradenca gumibaba
Guruló, húzható lovacska
Luțu fehér színű volt, és hiányzott az első két kereke
Nagyváradon gyártották
Lugojel valahogy így nézett ki, a Lugoji gyár terméke
Kalandos úrjuk során sok emberrel találkoznak és kibontakozik előttük és előttünk olvasók előtt is Románia elmúlt 30 éve, 1990-től napjainkig. Ugyanis a négy játék közül hárman ennyi ideig feküdtek elfelejtve a faládában.
Tehát elindulnak megkeresni a Játékok Mennyországát. Az útjukat sok szívszorító és vidám kaland tarkítja.
Csak hogy párat megemlítsek ezek közül. Szomorú jelenet, amikor az egyedül élő idős nyugdíjas vasutashoz csak azért jár rendszeresen az unokája, hogy elkérje a nyugdíja egy részét. Nem beszélget a nagyapjával, csak a telefonját nyomogatja.
Vagy amikor Constanțán(a legnagyobb román tengerparti kikötőváros) egy árván maradt hajléktalan kislánnyal találkoznak, aki a kukákból szedi ki az ételmaradékokat.
Azt is megtudjuk a meséből, hogyan mentek tönkre a rendszerváltás után a gyárak, hogyan kerültek utcára az emberek.
Nehéz témák ezek egy gyereknek, de nem is óvodás közönségnek írta a szerző a könyvet.
Két este alatt elolvastam, de azóta is szinte nap mint nap belelapozok.
A könyv illusztrációit a szerző fotózta a játékokról különböző helyszíneken, beállításokban. Egyetlen képet hiányoltam, a tengerpartit, de hát nem lehet kérni, hogy járvány idején valaki Constanțára utazzon egy fotóért.
Azért én most teszek ide két constanțai fotót, csak hogy lássátok, milyen szép is a román tengerpart.
Azért nem akarok többet elárulni a könyvről, mert lehet hogy egyszer lefordítom magyarra a könyvet.
Addig is gyüjtögetem a saját csibész figuráimat, akit románul Marcel Ştrengarul-nak hívnak. A képen a könyv mellett balra egy Burattino(az orosz Pinocchio) figura és az én csibészkém áll, aki a maga korában, 1970-ben egy hányaveti munkásfiú alakját mintázta meg. Szintén az Aradeanca gyárban készült.
